Interjú Füzes Edit nénivel

Címkék: 
Nyomtatóbarát változat

Ebben az évben Füzes Edit tanító néni nagy elismerésben részesült: kitüntették Szolnok város Pedagógiai Díjával. Ez alkalomból készítettem vele interjút. 
- Miért lett Edit néni pedagógus?
- Nagy tudású, széles érdeklődési körű, humánus pedagógus egyéniségekkel találkoztam az óvodától a főiskoláig, ezért választottam ezt a hivatást.
- Mióta tanít iskolánkban? Miért ezt az intézményt választotta?
- 1986 óta tanítok ebben az iskolában. Előtte 3 évig óvónőként dolgoztam, majd ide kerültem tanítani, ahová én is 8 évig jártam. Ez az iskola akkor is nagyon jó szellemű volt. A gyerekeket partnerként tekintette, rengeteg lehetőséget biztosított, megelőlegezte a bizalmat. Örömmel jöttem ide dolgozni.
- Milyen tantárgyakat tanít?
- Matematikát, éneket, testnevelést tanítok a 4. évfolyamon, fejlesztő pedagógusként is dolgozom, és szorobán csoportom is van.
- Milyen nehézségei és örömei vannak ennek a hivatásnak?
- Minden gyerekcsapattal mindig újra kezdem, és sok mindent folytatok is minden tanévben. Egyre inkább úgy érzem, hogy számomra az oktatás, nevelés, képzés feladatai közül a nevelés a legfontosabb. Mindig törekszem a gyerekek legteljesebb körű nevelésére. Nevelni kell a türelemre, elfogadásra, együttérzésre, segítőkészségre, megértésre, kitartásra, mindegyikőjüket más-más hangsúllyal. Mindig szeretném elérni, hogy egy jó közösségé váljon a gyerekcsapat, akik felkerülnek a felső tagozatra.
- Milyen körülmények között vehette át Edit néni Szolnok város Pedagógiai Díját?
- A magyar kultúra napján adja át az Önkormányzat által alapított díjakat a polgármester úr. Ez alkalommal vehettem át 2015. január 25-én a Pedagógiai Díjat egy nagyon szép városi ünnepség keretén belül, az Aba-Novák Művelődési Központban. A díjátadón a TV „Virtuózok” komoly zenei tehetségkutató műsorának győztesei is szerepeltek, nagy sikerrel.
- Számított-e az elismerésre, vagy meglepetésként érte?
- Természetesen meglepetésként ért, erre nem lehet előre számítani. Boldog voltam, hogy együtt örültek velem a családomon kívül a barátaim, kollégáim, a mostani és volt tanítványaim, a szülők. Még mindig sok gratulációt kapok a városban járva.
- Gratulálunk mi is, és köszönjük a beszélgetést!


Trébics Sándor 6.a